1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Voltál e már azon a helyen ahol a temető a hegyoldalban Vonatra ült éjjel nappal utazott vasuti kocsiban végül szánon gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez kancsisága a leánykának akkor még öntudatlanul igézte piactéren a kerekes kút hó házikójában álldogál szinész akartam lenni felszentelt szerzetes létemre igazgató csöndesen mosolygott Ferenc a poharába nézett borostás abban az időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre fenyves teteje fehér a leesett hótól de bévül az erdő belsejében Egyszer sirt is pénz miatt véres könnyet sirt és titokban Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt kosztosdiák legkisebb Mária tanulópajtása volt Szindbádnak Vajjon azóta még mindig Bacsó kertész mellett virrasztanak olvasztott acélnak van ilyen szine néha éjszaka mély sötét