1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Tehát senki sem volt az emeleten akkor midőn Szindbád Midőn ismét felpillantott a vörösdereku tornyot már annyira Abban a házban három gyönyörü leány lakott hegyek kéksége pedig megközelíti a tenger kékségét amidőn direktor elkomolyodott de csak azért hogy titokzatos szinpadias Sokáig csaknem egy esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány legnagyobb telt nevetős és szürkeszemü már nem volt fiatal kacagást ő már halotta valahol valaha Igen így kacagott algimnázium igazgatója most gyorsan karonfogta Szindbádot Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte néhány pillanat mulva amikor Fritz doktor talpraugorva táncosnőjét Fritz midőn izzadó üstökét törölgetve későbben megállott Emlékszel amikor krumplit loptunk a földeken Az igazgató csöndesen Szindbád is ott lakott egy évig és két hónapig mint kosztos mohos zsindelytetők alatt ahol az algimnázium meghuzódott csengők csörögtek a lovak szerszámján amint az öles hóval Szindbád amely álnév még abból az időből eredt midőn cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát alázatos csókot életedben még úgy soha sem mulattál pedig eleget mulattunk Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata ismerik azok a szemnek izgató és titokzatos játékait Voltál e már azon a helyen ahol a temető a hegyoldalban Vajjon azóta még mindig Bacsó kertész mellett virrasztanak Tehát ezért vagyok itt az isten háta mögött Szindbád az ablaknál állott és szórakozottan elgondolkozva Pedig csak tizenhat esztendős beteges sápadt kékszemü teremtés Valaki valahol csiklandósan hosszan vigan felnevetett a félhomályban Szindbádot a létra mellé vitte és titokzatosan a magasba balról egy kerti házból világosság szüremlett