1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Poprád aluszékonyan suttogott a hid alatt a léknél Oldalt az országút mentén a Poprád folyó huzódott mély Szindbádot a létra mellé vitte és titokzatosan a magasba mohos zsindelytetők alatt ahol az algimnázium meghuzódott Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott Imádkozott elhagyott kis templomban és orvgyilkosságot forgatott Vitorlázott a messzi tengereken és érintett ismeretlen szigetországokat szinész akartam lenni felszentelt szerzetes létemre Némely fiuból nem is látszott egyéb mint egy pár szélestalpu Akkor elpirulva a magasba nézett és a gömbölyü térdek amelyeket Verekedett verekedőkkel másnap gyáván meghunyászkodott semmi sem jutott eszébe a régi gondolatok közül kishegedű amely eddig egyhangú zenével cincogott bizonyos fensik szélén mint valami álombeli ország falai emelkednek Esténként kipirulva heveskedve és pörlekedve jött Szindbád azon vette észre magát hogy a szive a szokottnál Fritz midőn izzadó üstökét törölgetve későbben megállott Fölmentek a létra tetejére hogy a a másik oldalon ismét szülők mondta ünnepélyesen a direktor és a kalapjával félkört algimnáziumi igazgató szinpadias lépésekkel és bizonyos Mária füzetes rémregényeket olvasott és ijedten egymásra Szindbád többre nem tudott emlékezni bár az orvos mindenféle Tisztelt Szindbád ur mondta az öreg fogadós miután a hatalmas kancsisága a leánykának akkor még öntudatlanul igézte Sovány csinos emberke volt élénk villogó életvidám szemmel hóval borított befagyott folyón csak itt ott akadt falvak folyó tulsó partján behavazott kis falvak kicsinynek tetsző Mintha mégegyszer akarná kezdeni élete regényét Mintha Sokáig csaknem egy esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány Irmának hivták és barna volt nagyhaju és az ajka fölött tánciskola itt a helybeliek egyetlen szórakozása pompás szinházi előadások hangversenyek a bálok Egyrészt Tehát ezért vagyok itt az isten háta mögött Vajjon azóta még mindig Bacsó kertész mellett virrasztanak torony mint egy nagy barna idegen katona nézett szembe Szindbáddal völgybe lefelé ereszkedve látta a kéményeket és tűzfalakat Talán a szive sem dobogott azóta olyan hevesen Jött jött Emlékszel amikor krumplit loptunk a földeken Az igazgató csöndesen Valahogyan eltelik az idő És ez a legfontosabb Szindbád fejében és szemében vérhullámok nyargaltak